Miért maradnak az emberek boldogtalan kapcsolatokban és „várják a szerelmet”: 4 ok
Fotó: nyílt forrásból
Egy pszichológus elmagyarázta, milyen pszichológiai mechanizmusok miatt szeretünk bele inkább a partnerünk potenciális, mint tényleges viselkedésébe
Vannak emberek, akik nem azért maradnak kapcsolatban, mert tartósan jók, hanem mert majdnem jónak tűnnek. Ez gyakran nem veszi észre a lényeget – amikor beleszeretünk abba, amivé egy ember válhat, gyakran a jövő fantáziájához ragaszkodunk a jelen valósága helyett. Mark Travers amerikai pszichológus a Forbesnak írt cikkében 4 okot sorolt fel, amiért az emberek folyamatosan „várják a szerelmet”, miközben boldogtalan kapcsolatokban maradnak.
Szerinte a kutatások azt mutatják: a potenciális és nem a tényleges viselkedés iránti vonzódást gyakran kiszámítható kognitív és érzelmi mechanizmusok alakítják, amelyek erősen befolyásolják a romantikus döntéseket.
És itt vannak az általa felsorolt okok:
- Az agy túlbecsüli a meg nem valósult lehetőségeket (különösen a szerelemben). Az emberi motivációs rendszerek különösen érzékenyek a várakozásra. Sőt, a dopamin gyakran erősebben szabadul fel a jutalom várakozásakor, mint amikor azt megkapjuk. Ez azt jelenti, hogy az elképzelt jövő erősebb érzelmi hatást gyakorolhat, mint a tényleges tapasztalatok.
- A gyermekkori attitűdök az instabilitást szeretetté változtatják. A kötődéselmélet segít megérteni, hogy egyes emberek miért különösen érzékenyek erre a forgatókönyvre. A szorongó kötődési típussal rendelkező emberek nagyobb valószínűséggel összpontosítanak a lehetséges intimitás jeleire, mint a partner stabil válaszkészségére. Ha a párkapcsolatban a gondoskodás nem következetes, a szorongó személy kötődési rendszere folyamatosan aktív marad, és a remény az önszabályozás egyik módjává válik. Az a hit, hogy „a dolgok majd jobbra fordulnak”, a jelenben elviselhetővé teszi a kapcsolatot, még akkor is, ha a szükségletek nem teljesülnek.
- A kognitív torzulások a potenciált a szeretet „bizonyítékává” változtatják. Számos jól tanulmányozott kognitív torzulás van, amely miatt az ember ragaszkodik ahhoz a képhez, hogy ki lehetne a partnere, ahelyett, hogy az lenne, aki minden nap. Ezek a torzulások együttesen a potenciált nem hipotézissé, hanem állítólagos bizonyítékká teszik.
- Az érzelmi munka a szerelmet helyettesíti. Ennek a mintának egy másik fő jellemzője a túlzott felelősségvállalás a kapcsolat sikeréért. Kutatók bebizonyították, hogy azok az emberek, akik magukra vállalják az érzelmek szabályozásának, a problémák megoldásának és a partner „fejlesztésének” terhét, gyakran több szeretetet éreznek, mint a partner. Paradox helyzet áll elő: minél több erőfeszítést tesz valaki a kapcsolat fenntartásáért, annál tartalmasabbnak tűnik számára. Saját munkája az érzések mélységének „bizonyítékává” válik.
Travers hangsúlyozta, hogy pszichológiai szempontból a viselkedés a kapcsolati képesség legmegbízhatóbb mutatója. A párkapcsolati kutatások következetesen kimutatták: a válaszkészség, a megbízhatóság és az érzelmi elérhetőség következetes mintái sokkal pontosabban jelzik előre a kapcsolati elégedettséget, mint a szándékok vagy a szavak.